2. fejezet

Kitakarítottam és rendbe tettem a lakást, aztán gyorsan lezuhanyoztam és felkaptam valami kényelmeset. Nem akartam túlságosan kiöltözni hisz ez mégse egy randevú. Kikészítettem a teafőzéshez szükséges kellékeket, hogy ha megjött Hyukjae minél hamarabb elkészíthessem a teáját.
Gondolkodtam kell-e még valami, aztán úgy döntöttem leszaladok a boltba egy kis aprósüteményért a tea mellé. Végül mindennel elkészültem most már csak várnom kellett míg megérkezik Hyukjae. De persze ilyenkor csigalassúsággal telik az idő.  Olvastam, tv-t néztem, zenét hallgattam, de igazán semmi sem tudott lefoglalni. Magam sem értettem miért vagyok ennyire izgatott egy egyszerű találkozó miatt. Végül elővettem a szállodai projektemet, amin épp dolgoztam és elkezdtem átnézni a feljegyzéseim. Nemsokára rá csöngettek. Gyorsan bedobtam a dossziét a fiókba és siettem ajtót nyitni.
- Jó napot  – köszöntem.
- Jó napot – köszönt  vissza Hyukjae.
- Parancsoljon – tártam ki az ajtót betessékelve őt az előszobába.
- Sora kérem, nem lehetne, hogy tegeződjünk, ez így elég furcsa nekem – kérdezte pironkodva.
- Persze, semmi akadálya Hyukjae.
- Uh ne, kérlek ne szólíts így – nevette el magát.
- Bocsánat – motyogtam.
- Nem, semmi baj. Csak tudod nagyon furcsa a rendes nevem hallani. A legtöbben Eunhyuknak szólítanak, a közeli barátaimnak meg egyszerűen csak Hyukie vagyok. Nyugodtan szólíts te is így.
- Hyukie, ez tetszik – mosolyodtam el.
- Ennek örülök.
- Gyere erre van a nappali – mutattam az utat – helyezd magad kényelembe, pár perc és hozom a teát.
Kimentem a konyhába és nekiálltam vizet forralni. Kivettem a teafűből két csészényi adagot és a teáskanna szűrőjébe tettem.  Kitettem néhány aprósüteményt egy tányérra és bevittem a nappaliba.
- Hoztam egy kis süteményt amíg elkészül a tea – tettem le az asztalra.
- Köszönöm – mosolyodott el Hyukie és elvett egy sütit a tányérról.
Mire visszaértem a konyhába a víz már fel is forrt, épp öntöttem volna a vizet a teafűre, amikor rájöttem, hogy azt se tudom Hyukie egyáltalán szereti-e ezt a fajta teát.
- Hyukie – kiabáltam ki a konyhából – szereted a cseresznyés teát?
- Igen! – hallatszott válasza.
- Rendben – azzal önteni kezdtem a vizet a teafüvekre. Pár perc és jó is lesz. Kivettem egy tálcát és rátettem a két csészét, majd elővettem egy kis tálat és mézet tettem bele, mellé egy kis kanalat. Órámra néztem, eleget állt a tea, kiöntöttem a csészékbe, majd bevittem a nappaliba.
- Tessék – tettem az egyik csészét Hyukie elé – remélem ízleni fog.
- Biztosan – emelte a csészét szájához.
- Vigyázz még forró! - figyelmeztettem.
- Oh ezt el is felejtettem – nevette el magát – azt hiszem most megmentettél egy nyelvforrázástól.
- Akkor ez azt jelenti, hogy kvittek vagyunk? - kérdeztem huncutul.
- Hmmm... táskalopás, nyelvforrázás, táskalopás, nyelvforrázás... - mérlegelte Hyukie - még 4-5 tea meghívás és azok leszünk - kuncogott.
- Hé teee - tettettem felháborodást majd én is elnevettem magam.
- Na jó, kiválthatod a teákat egy vacsorameghívással - ajánlotta fel Hyukie.
- Vacsorameghívással? -csodálkoztam - Azt akarod, hogy főzzek neked?
- Ja, nem! - nevetett fel Hyukie - Én szeretnélek meghívni téged vacsorára.
- Az más! Azt lehet! - néztem rá pajkosan.
- A holnap 8 óra megfelel?
- Tökéletes.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Most viszont indulok. Holnap korán kell kelnem, gondolom neked is.
- Igen, sajna.
- Még meg se kérdeztem mi a munkád?
- Szállodavezető vagyok.
- Szereted?
- Imádom, mindig is ezt akartam csinálni, csak az a fránya koránkelés ne lenne - grimaszoltam.
- Hát valamit valamiért. - kacsintott rám Hyukie - De most már tényleg indulok - állt fel a fotelból.
Kikísértem az ajtóhoz.
- Még egyszer köszönöm a teát. Akkor holnap.
- Szívesen. Várni foglak.
- Vigyázz magadra! Szia!
- Igyekszem! Szia!
Becsuktam az ajtót és bementem a nappaliba összeszedni az edényeket. Közben kedvenc dalom dúdoltam. Gyorsan elmosogattam, aztán lefeküdtem aludni. Boldogan zuhantam be az ágyamba. Holnap újra találkozunk. Biztos voltam benne, hogy ma éjjel nagyon szépeket fogok álmodni.