4. fejezet

- Sora... – lépett oda hozzám Hyukie. – Te lennél a szemtanú? – csodálkozott.
- Mégis elmagyaráznád mi folyik itt? – kérdeztem enyhén ingerült hangon, figyelmen kívül hagyva kérdését.
- Igen, máris. Szóval igazából nem a Bűnügyi Osztály nyomozója vagyok, illetve ott kezdtem, de azóta már átkerültem a Gyilkosságiakhoz.
- És ezt mégis mi a francért kellett eltitkolni? - csodálkoztam.
- Mert a legtöbb lány megretten tőle.  Én pedig nem akartalak megijeszteni. Megtetszettél.
Nagyon aranyos volt ahogy elpirult, de esküszöm nem normális ez a srác.
- Te hülye vagy! – mondtam ki vélemény nemes egyszerűséggel.
- Inkább szerelmes  - kuncogott mögötte Siwon.
- Pofa be! – nézett rá villámló szemekkel Hyukie.
- Oké erre most nincs időnk – lépett előrébb Donghae – Sora egy gyilkosság szemtanúja, a legfontosabb, hogy biztonságba helyezzük.
- Ez mégis mit jelent? – kérdeztem bizonytalanul.
- Azt, hogy védőőrizet alá kerülsz.
- Ami azt jelenti...?
- Hogy éjjel-nappal veled lesz valaki.
- Értem.
- Uram, velem jönne egy pillanatra? – jött oda ez egyik rendőr Siwonhoz.
- Igen, persze. Mindjárt jövök. – szólt oda a fiúknak, majd követte a rendőrt a hullához.
Ahogy jött visszafelé már az arckifejezéséből látni lehetett, hogy valami gond van.
- Siwon mi a baj? – szegezte neki a kérdést Hyukie.
- Van egy E betűs vágás a hullán.
- Kyu!
Siwon bólintott.
- Az ő kézjegye, minden kétséget kizáróan.
- Akkor nagyobb a baj mint hittük – nézett rám aggódó tekintettel Hyukie.
-  A háziőrizet itt nem lesz elég! – fordult felém Donghae is.
- Mégis elárulnátok miről beszéltek? Ki ez a Kyu? És miért letettek hirtelen ilyen idegesek?
- Kyu egy veszélyes bérgyilkos. Alvilági körökben csak Evil néven ismerik őt, kézjegye pedig egy E betű amit rajta hagy minden hullán.
- Kyu nem szokott tanúkat hagyni maga után, – vette át a szót Siwon Hyukietól – már az is piszok nagy mázli, hogy ezt megúsztad.
- És akkor most mi lesz? – hangom egy oktávval feljebb kúszott a kelletténél, kezdtem egyre jobban bepánikolni. Reggel még normális életem volt, most megy egy bérgyilkos üldöz, akinek egyetlen célja, hogy megöljön engem.
- Elviszünk egy biztonságos helyre! – jelentette ki határozottan Hae - nem mondhatod el senkinek, hogy hol vagy.
- De mi lesz a munkámmal? Nem hagyhatok csak így itt mindent!
- Pedig kénytelen leszel.
- De...
- Akkor most dönts el: mi fontosabb, a munkád vagy az életed? – nézett rám Donghae villámló szemekkel.
- Az életem természetesen – nyögtem halkan.
- Siwon menj el Sorával a lakására és szedjétek össze a legszükségesebb holmijait, utána pedig gyertek a rendőrőrsre. Mi addig tüzetesen átvizsgáljuk a helyszínt.
Hyukie mondani akart valamit, de Donghae egyetlen intéssel leállította őt.
- Erre most nincs időnk.
- Indulhatunk? – fordult felém Siwon.
- Igen – bólintottam.
- Mehetnénk a te autóddal? Egy rendőrautó igencsak feltűnő lenne és most semmivel sem szabad magadra vonnod a figyelmet.
- Persze. Itt parkolok pár autónyira – mutattam az utat Siwonnak.
- Én vezetek, oké? – mosolygott rám.
Visszamosolyogtam rá, előkotortam a slusszkulcsot és átadtam neki. Talán jobb is így, nem igen tudnék most a vezetésre koncentrálni. Az utat csendben tettük meg a lakásomig. Próbáltam igencsak kusza gondolataimat rendben tenni. Túl sok minden történt, túl rövid idő alatt. Hamar megérkeztünk a lakásomhoz, Siwon is velem tartott.
-  Kérsz valamit inni? – kérdeztem tőle miután beléptünk lakásba.
- Kösz semmit. Pakolj csak nyugodtan.
Kivettem az egyik utazóbőröndöm és elkezdtem pakolni. Hirtelenjében azt se tudtam mit vigyek. Mintha egy utazásra menne az ember, de mégse. Miután úgy gondoltam elpakoltam minden szükséges cuccot, szóltam Siwonnak, hogy indulhatunk. 10 perc múlva már a rendőrörsön ültem. Hallgattam, ahogy felettem épp a további sorsomról döntenek. Hát nem volt épp kellemes. Egyszerre csak egy rendőr keveredett mellém.
- Elnézést kisasszony, megnézné ezeket a képeket? – tolt elém egy albumot – És ha bármelyikben felismerné az elkövetőt kérem szóljon.
Elkezdtem lapozni az albumot, a negyedik oldalon megakadt a szemem egy férfin, igen ő volt az.
- Ez az alakot láttam – mutattam a rendőrnek  is.
Siwonék a hátam mögül nyújtogatták a nyakukat, hogy ők is lássák a képet.
- Most már 100%, hogy Kyu volt az. – összegezte a tényt Hyukie. 
- Akkor nincs más hátra mint biztonságba helyezni Sorat. - jelentette ki Siwon.
- De mégis hova? - morfondírozott Hyukie.
- Siwon nektek van egy nyaralótok lent Chonjuban, igaz? - érdeklődött Hae.
- Igen. Ez nem is rossz ötlet. Csendes, nyugodt környék. - csettintett ujjával Siwon.
- Akkor ezt megbeszéltük. Akkor le is viszem Sorat.
- Nem Hyukie, majd Siwon leviszi.
- De...
- Semmi de, ő tudja pontosan hol a nyaralójuk. Mi pedig nekikezdünk kideríteni hol lehet Kyu.
- Oké akkor mi indulunk is. Mehetünk? - fordult felém Siwon.
- Igen, indulhatunk.
- Vigyázzatok magatokra! - mondta Hyukie le sem véve tekintetét rólam.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. - veregette meg barátja vállát Siwon.
- Ha leértetek hívj fel! - kérte Hae.
- Oké, sziasztok!
- Sziasztok!
Kimentünk a parkolóba Siwon autójához. Még a szám is tátva maradt mikor megláttam fekete Audiját. Bepakoltuk a bőröndöket és elindultunk Chonjuba. Útközben leengedtem az ablakot és a tájat bámultam.
Elindultam az ismeretlenbe és fogalmam sem volt mit hoz számomra a holnap. Az eddig precízen felépített életem egy pillanat alatt darabjaira hullt, csak reménykedhettem benne, hogy épségben megúszom mindezt.