13. fejezet

Elmondtunk mindent Zhou Minak pontosan úgy, ahogy történt. Amíg meséltünk semmiféle érzelmet nem tudtam leolvasni az arcáról, miután befejeztük, elgondolkodva függesztette szemét a szemközti falon lógó képre.
- Na? - kérdeztem mikor már az idegességtől nem bírtam tovább várni.
- Nem olyan egyszerű ez Hyukie. - fordult felém. - Az FBI nem fog lecsapni Heechulra, még nem szereztem elég bizonyítékot. Én meg nem tudom kicsempészni őt onnan, túlságosan nehéz, na meg ha lebukok akkor az egész eddigi munkámnak annyi.
- Nem beszélve arról, hogy rögtön meg is ölnének! - Siwon arckifejezéséből láttam, hogy jobb, ha ezt az eshetőséget nem feszegetem tovább, meg hát én se akartam Zhou Mi életét kockára tenni.
- És mi lenne ha megtámadnánk őket? - vetette fel Donghae.
- Túl kevesen vagytok hozzá.
- Talán sikerül az őrsről beszervezni még embereket.
- Kötve hiszem, hogy a főnök engedélyt adna egy ilyen akcióra. - húztam el a számat.
- Egy próbát azért megér. - erősködött továbbra is Hae.
- Végül is! - legyintettem.
- Hmmm. - gondolkodott el Zhou Mi. - Talán mégis menne kevesebb emberrel is. A legfontosabb a meglepetés, ha nem számítanak rátok és sikerül őket meglepni, van esélyetek. Kihasználhatjátok a nagy zűrzavart.
- Na és Sora? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
- Őt rám bízhatjátok. Amíg veletek lesznek elfoglalva, addig ki tudom hozni őt.
- Akkor csináljuk így! - nézett végig rajtunk Hae.
- Rendben! - bólintottam én is.
- Mutassuk meg nekik! - csatlakozott hozzánk Siwon is.
- De azt ugye tudjátok fiúk, hogy egyikőjük se menekülhet el, különben vége mindennek?
- Heechulékat csak bízd ránk! - elszánt tekintetem meggyőzhette, mert bólintott beleegyezése jeléül.
- Akkor az akció legyen holnap este 6-kor. - közölte velünk Zhou Mi, majd elmagyarázta hol van Heechulék búvóhelye és, hogy hol tudunk a legegyszerűbben bejutni. - És most egyeztessük az óráinkat!
Mindannyian egymáshoz igazítottuk őket, a legfontosabb az időzítés, sok múlik rajta.
- Akkor holnap srácok! Menjetek előbb ti, én majd kicsit később megyek, hogy ne legyen olyan feltűnő.
- Rendben. - álltunk fel Haeval, de Siwon ülve maradt.
- Biztos minden rendben lesz? - fordult Zhou Mi felé. Láttam a szemében az aggodalmat, féltette a fiút, ami teljesen érhető volt.
- Persze, miattam nem kell aggódnod! - mosolygott rá Zhou Mi, de úgy tűnt Siwont ez nem nagyon győzte meg. - Vigyázni fogok magamra, ígérem. - szorította meg a kezét, és azt hiszem csak a ránk való tekintettel nem mutatta ki még jobban az érzéseit. Ahogy Siwon arcára néztem, hirtelen sok mindent megértettem. Bár azt tudtuk, hogy a két fiú között több van mint barátság, de ez volt az első eset, hogy ennek bármiféle jelét láttam volna. Most tudatosult csak bennem, hogy Siwon ugyanazt éli át mint én, visszaengedni Zhou Mit az oroszlán barlangjába szörnyen nehéz lehet a számára, ráadásul holnap a legkisebb tévedés is a fiú életébe kerülhet. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét.
- Talán tévedtem! - szólaltam meg hirtelen. - Talán más módszer is van, amivel kiszabadíthatjuk Sorát.
- Te is tudod, hogy nincs más esélyünk!
Zhou Minak igaza volt, nem volt választásunk.
- Sajnálom. - hajoltam meg.
Éreztem, ahogy két kezét vállaimra helyezi és óvatosan felemel.
- Lee Hyukjae  így nem lehet harcba vonulni! - mosolygott rám. - Hol az a határozott, kissé vakmerő fiú akit fél éve itt hagytam?
- Hát ööö...
- Tegnap még megvolt! És kifelejtetted a Don Juant! - nevetett fel Hae.
- Tudod ki a Don Juan! - fordultam felé dühösen, miközben éreztem, hogy arcom egyre jobban elvörösödik.
- Te! - bökött felém a mutatóujjával.
- Aish! - fordultam el tetetve a sértődöttet, mire mindhárom fiúból kitört a röhögés.
- Jól van, látom, nem változott semmit. - vihogott Zhou Mi.
Végül én is elmosolyodtam és együtt röhögtem a többiekkel.
- De most már tényleg ideje, hogy induljatok. - adta ki az utasítást Zhou Mi, miközben nevetéstől potyogó könnyeit törölgette szeméből.
Elköszöntünk tőle, aztán, amilyen feltűnésmentesen csak lehetett távoztunk. Siwon először hazavitt minket, aztán ő is hazaindult. Mindnyájan korán akartunk lefeküdni, hogy holnapra kipihentek legyünk. Nehezen tudtam elaludni, egyre csak a holnapi napon járt az eszem. Ez most több volt mint egy egyszerű bevetés. Két ember élete volt a tét és ez nyugtalansággal töltött el. De tudtam azt is, hogy idegeskedéssel nem megyek semmire, így hát próbáltam lazítani és nem sokkal később végül is sikerült elaludnom.
Másnap délelőtt szokás szerint bementünk a rendőrösre. Donghae még tett egy próbát a főnöknél, megemlítve mi lenne, ha megtámadnánk Heechulék bandáját, de a főnök kerek perec elutasította. Hiába a rendőrség malmai néha igencsak lassacskán őrölnek, nekünk viszont nem volt több időnk. Ám Hae egy érdekes információval jött ki a főnök irodájából.
- Látjátok ott az a srácot? - kérdezte a szemközti iroda ajtaja melletti falat támasztó férfira mutatva.
- Igen, mi van vele? - kérdeztem.
- A főnök szerint ő is Heechul és a bandája után nyomoz. Azt mondta beszéljünk vele.
Végigmértem a fickót. Magas termet, rövid barna haj, napszemüveg, lazán a falnak támaszkodva. Végül is egy próbát megér.
- Na menjünk nézzük meg!
- Szia. - üdvözöltem mikor odaértünk hozzá. - Én Eunhyuk vagyok, ők meg a társaim, Siwon és Donghae. Hallottuk, hogy Heechul és a bandája után nyomozol.
- Sziasztok! Igen. A nevem Hangeng. - hajolt meg.
- És mióta üldözöd Heechult? - kérdezte Hae.
- Már jó pár éve, de egy ideje szem elől tévesztettem.
- Értem. Megbocsátanál egy pillanatra? - a fiúknak intettem a fejemmel, hogy kövessenek. Visszamentünk az asztalomhoz, majd feléjük fordulva nekik szegeztem a kérdést.
- Na, mit szóltok hozzá? Vigyük őt is magunkkal?
- Nem is tudom Hyukie - aggodalmaskodott Hae. - Nem is ismerjük. És elég fura az is, hogy pont most bukkant fel.
- Ellenőrizzük le! - vetette fel Siwon.
- Rendben. - bólintottunk mindketten. Siwon visszament Hangenghez és elkérte a jelvényszámát. A számítógépben hamar megtaláltuk, 4 éve volt nyomozó a srác, a felettesei sokat dicsérték, nagyszerű rendőr volt, még kitüntetést is kapott egy drogbanda főnökének elkapásáért.
- Jónak tűnik a srác. - állapította meg Siwon. - És nekünk most minden segítség jól jön.
- De vajon kész lesz áthágni a rendőri szabályzatot? - morfondírozott Hae.
- Az majd mindjárt kiderül! - intettem Hangengnek, hogy jöjjön oda hozzánk. Elmondtam neki mindent, csupán egy-két személyes részletet hallgattam el, ami úgyse befolyásolta az ügyet.
- Szóval, akkor benne vagy? - kérdeztem végül.
- Igen! Mikor indulunk?
- Ma este 5-kor találkozzunk az őrs melletti parkolóban.
- Rendben. - válaszolták egyszerre.
- Most pedig mindenki menjen haza és készüljön az estére.
Elköszöntünk, aztán mindenki ment a maga útjára, hogy lélekben is felkészülhessen az esti összecsapásra.
Hazamentem, ettem néhány falatot, aztán lezuhanyoztam. Belépve a nappaliba elmosolyodtam mikor megjelent előttem egy kép, ahogy Sorával a kanapén ülünk, én gyengéden átkarolom, ő pedig vállamra hajtja a fejét, és így nézünk valami műsort a tévében. Bíztam benne, hogy ez az álomkép hamarosan valósággá válik. Az órámra néztem, háromnegyed ötöt mutatott a kijelző, ideje volt indulnom. Mikor a parkolóba értem, Hae és Hangeng már vártak, bár perc múlva pedig Siwon is befutott. Beültünk a kocsijába és elindultunk Heechulék rejtekhelyéhez. Az autót jó pár méterrel arrébb tettük le, és gyalog folytattuk tovább utunkat, óvatosan lopózva haladtunk előre, figyelve, hogy senkinek se tűnjünk fel. A bejárathoz érve körbenéztünk, de mindenhol csend és nyugalom uralkodott. Elbújtunk és vártuk, hogy eljöjjön a 6 óra. Mindannyian feszültek és türelmetlenek voltunk, de most nem hibázhattunk. Túlságosan sok forgott kockán. Pontosan 6 óra 00 perckor elindultunk, hogy kiszabadítsuk Sorát.