- De akkor mit tegyünk? Nem hagyhatjuk Sorát egyszerűen sorsára! - csattantam fel. Ideges voltam, és nem a többieken akartam levezetni a feszültségem, de egyszerűen nem tudtam visszafogni magam. Szörnyen aggódtam Sora miatt, csak remélni mertem, hogy nem bántották. Mennyire félhet, milyen magányos lehet, egyedül, csupa bűnözővel körülvéve. Sora remélem hiszel még bennem, ki foglak hozni onnan, ígérem. Csak még azt nem tudom, hogy.
- A francba! - öklöztem bele a mellettem álló íróasztal lapjába.
- Nyugi Hyukie, találunk rá megoldást. - Hae meg akart nyugtatni, de láttam rajta, hogy ő is ugyanolyan ideges akárcsak én.
- Ha belemegyünk a fogolycserébe, vajon meg tudjuk védeni? Meg tudjuk akadályozni, hogy csere közben ne lőjék le? - gondolkodtam hangosan.
- Talán van egy másik lehetőség is. - szólalt meg halkan Siwon.
- Mi lenne az? Mond már! - bármit megtennék csak, hogy megmenthessem.
- De meg kell ígérnetek fiúk, hogy ezt senkinek nem mondjátok el. Ha kiderül, hogy eljárt a szám abból nagy baj lehet. - nézett ránk komoly arccal Siwon.
- Megígérjük! - mondtuk egyszerre Haeval.
Még sosem láttam ilyen gondterheltnek Siwont, nagy levegőt vett, majd összeszedve minden bátorságát nekikezdett.
- Ugye azt mondtam, hogy Zhou Mit áthelyezték egy másik város másik kapitányságára, hogy segítsen az ottaniaknak?
- Igen, de ez most, hogy jön ide? - nem értettem mi köze van ehhez az egészhez Zhou Minak.
- Hazudtam nektek. - Siwon lehajtotta fejét, szemeivel a padló apró mélyedéseit kezdte el vizslatni. - Az igazság az, hogy megkeresték épüljön be egy bűnbandába és gyűjtsön bizonyítékokat ellenük. Előtte jött haza egy három hónapos amerikai kiképzésről, és a bűnbanda számára se volt túl ismert, tökéletes jelölt volt. Zhou Mi elvállalta. Mindenki úgy tudta, hogy áthelyezik, és ez szerepelt az aktájában is, de előlem nem tudta és nem is akarta eltitkolni az igazságot.
Siwon elhallgatott, talán erőt gyűjtött a továbbiakhoz, láttam rajta milyen nehezen szánta rá magát, hogy beszéljen erről nekünk, de még mindig nem értettem, hogy mi köze van ennek a mi ügyünkhöz. De Donghae valamire rájöhetett, mert hirtelen megkapaszkodott az asztal sarkában, szemei kétszer akkorára nőttek és hitetlenkedve nézett Siwonra.
- Azt akarod mondani, hogy Zhou Mi beépült Heechul bandájába? - nyögte ki a szavakat.
- Igen. - felelte csendesen Siwon.
- Mi? Te ezt végig tudtad és nem mondtál nekünk semmit? Ha erről előbb tudunk talán el se rabolják Sorát! Erre nem gondoltál? - estem neki. Forrt bennem a düh, hogy tehette ezt velem, velünk. Hogy hagyhatta, hogy Sora ennyit szenvedjen, mikor van valaki, akitől minden információt beszerezhetnénk!
- Hyukie fejezd be! - kiáltott rám Hae! - Ez nem így működik, te is tudod! Zsaru vagy, nem? Akkor viselkedj is úgy!
Elszégyelltem magam, Haenak igaza volt. A beépített rendőri munka nagyon veszélyes, Zhou Mi nem kis kockázatot vállalt, amikor belement. Ráadásul meg kellett szakítania minden kapcsolatát Siwonnal. Szegény srác mi mindenen mehetett keresztül, hányszor kérdeztük, hogy mi újság Zhou Mival és ő mosolyogva válaszolta, hogy minden rendben, miközben halálra aggódhatta magát.
- Siwon ne haragudj! Nagyon sajnálom. Hülye voltam! Tudom, hogy te is ugyanúgy meg akarod menteni Sorát, mint én.
- Semmi baj Hyukie - emelte rám könnyektől fátyolos tekintetét.
- Siwon! - megbicsaklott a hangom, nem tudtam mi mást mondhatnék még neki. Utállak Kim Heechul, minden miattad van, elkaplak, ha addig élek is, szorítottam ökölbe kezem.
- Nos, szóval, - törölte meg szemeit öklével. - Zhou Mi meghagyta vészhelyzet esetére hogyan léphetek vele kapcsolatba. Igaz ez szabályellenes volt, de így ő is nyugodtabban hagyott hátra.
- És most kapcsolatba akarsz lépni vele Siwon? - kérdezte Hae.
- Igen, talán ő tud nekünk segíteni. Ne aggódj, nem lesz semmi baj Hae. - mosolyodott el erőtlenül Siwon, látva a fiú nyugtalan arckifejezését.
- És, hogy tudsz vele kapcsolatba lépni? - érdeklődtem.
- Azt mondta mindennap megveszi majd a Szöuli Nemzeti Napilapot, ha baj van ott tudom jelezni neki. Meghagyta a hirdetést, amit fel kell adnom az újságban és adott nekem egy mobiltelefont is, amin majd hívni fog. Otthon van minden az éjjeliszekrényem fiókjában.
- Rendben. Akkor Siwon hazamegy és mindent úgy tesz, ahogy Zhou Mi meghagyta neki. Mi pedig Hyukieval még egyszer kihallgatjuk Heechul emberét, hátha sikerül valamit kiszedni belőle.
Hát Donghae reményei nem váltak be, a pasi makacsul hallgatott, nem mentünk vele semmire. Utána felhívtuk Siwont, azt mondta minden rendbe ment, és abban maradtunk, hogy holnap reggel találkozunk az őrsön. Hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Több mint egy óráig áztattam magam a kádban, de muszáj volt egy kicsit kikapcsolnom. Egyre csak Sora járt az eszemben, és az, hogy muszáj megmentenem. Muszáj, mert szeretem, ebben teljesen biztos voltam.
Másnap reggel hamar besiettem az irodába, alig bírtam kivárni míg Siwon és Donghae is megérkezett.
- Na, van már valami hír Siwon! - estem neki rögtön, amint belépett az ajtón.
- Nyugi Hyukie, míg nem hívott, de tegnap mindent rendben elintéztem, itt van nálam a mobil is, most már csak várnunk kell.
- Várni! Mintha az olyan könnyű lenne! - morogtam.
Donghae bátorítólag megszorította a karom. Nagyot sóhajtottam és leültem az egyik székre, úgysincs más választásom. Már vagy két óra is eltelt, épp kezdtem elbóbiskolni a széken, mikor megcsörrent Siwon telefonja.
- Igen, tessék....Zhou Mi! - kiáltott fel Siwon megkönnyebbülten. - Igen a lány miatt hívunk. Tudom, azt mondtad csak végső esetben, de nagyon fontos lenne, hogy találkozzunk.
Matatni kezdett az asztalon, majd fogott egy tollat és egy papírt és jegyzetelni kezdett.
- Igen, felírtam a címet. Akkor este 8-kor ott leszünk. Szia! - köszönt el Siwon.
- Na mi az? - kérdeztem izgatottan.
- Este találkozunk Zhou Mival és mindent megbeszélünk.
- Ez nagyszerű! - végre egy apró reménysugár.
- Hyukie, nagyon óvatosnak kell lennünk! - figyelmeztetett Siwon.
- Tudom. Nem fogok hülyeséget csinálni ígérem.
Csigalassúsággal telt az idő, munka után mindenki hazament, és abban maradtunk, hogy Siwon 7-re értünk jön. Először engem vett fel, aztán Donghaeért mentünk. A megadott címen egy egyszerű, nem túl feltűnő, kis kocsmaszerűség volt. Bementünk és Siwon egyenesen egy hátsó szobához vezetett minket. Zhou Mi már ott várt ránk. Mikor Siwon meglátta odaszaladt hozzá és magához ölelte, úgy szorította, mint aki soha többé nem akarja elengedni.
- Annyira hiányoztál! - fúrta arcát a fiú nyakába.
- Te is nekem! - simogatta meg Siwon haját.
Mi diszkréten vártunk Haeval, amíg a két fiú kiörömködi egymást, nagyon is meg tudtam érteni, hogyan érezhet most Siwon.
Végül a két fiú elengedte egymást és leültünk.
- Na akkor most először is mindent meséljetek el nekem! - nézett ránk Zhou Mi.
Remélem Zhoumi tényleg tud valamit segíteni nekik :) és semmi gond nem lesz.
VálaszTörlésHyukie olyan aranyos mikor aggódik Sora-ért :3
Hamar folytasd unnie *-*