11. fejezet

Eunhyuk szemszögéből
Szörnyen hasogatott a fejem, kellett néhány perc míg tudatosult bennem mi is történt valójában.
- Sora! - fel akartam ugrani, de a testem nem engedelmeskedett. Mozdulni se tudtam. Fejemben éles fájdalom nyílalt, mintha valaki kést forgatott volna benne. Ahogy oldalra fordítottam fejem, megláttam a mellettem elterülő vértócsát. Őszintén szólva kissé megijedtem, bár az, hogy magamnál vagyok azért biztató volt. Valahogy szólnom kell a fiúknak. Sorat biztosan elvitték Kyuék, muszáj értesítenem a többieket. A mobilom fent van az emeleten, próbáltam felnyomni magam, de rá kellett jönnöm, kizárt, hogy felálljak, az pedig még kevésbé, hogy felmenjek az emeletre. A lépcsőkön se tudnék felmászni. Vezetékes telefon, igen Siwonéknak az is van. Bizonyára a nappaliban lesz. Kúszva tettem meg az utat, nem kis erőfeszítésembe került, amíg bemásztam a dohányzóasztalig. Szerencsémre a szélén ott feküdt a telefon. Mi is Siwon száma, gondolkozz Hyukie. Igen, megvan, benyomtam a számokat, a készülék kicsöngött, majd hallottam a kattanást, amint felveszi valaki a telefont.
- Igen, tessék. - hallottam Siwon hangját.
- Hyukie vagyok. Azonnal gyertek le a nyaralótokba! Sorát elrabolták! - ennyit voltam képes mondani, aztán kihullott kezemből a készülék, és újra elborított a sötétség.
- Hyukie! Hyukie ébredj fel! - valahonnan a távolból hangfoszlányokat hallottam, mintha valaki engem szólítana. Aztán ezek a hangok egyre tisztábbá váltak, egyre közelebbről hallatszódtak. Végül a szemem is képes voltam kinyitni. Siwon aggódó arcával találtam szembe magam.
- Na végre! - sóhajtott megkönnyebbültem. Láttam a szemem sarkából, ahogy Donghae is fellélegezve dől neki a mögötte álló fotelnek.
- Sora! - kiáltottam fel, fel akartam pattanni, de testem még mindig nem engedelmeskedett.
- Csak nyugi! - tolt vissza a földre Siwon. - Először is kórházba kell vinnünk téged.
- De Sora... - kezdtem bele. - Az egész az én hibám. - hajtottam le a fejem.
- Majd útközben elmondod mi történt. Gyere segítünk kimenni.
Siwon és Donghae két oldalról a hónom alá nyúltak és óvatosan felemeltek, rájuk támaszkodva sikerült eljutni Siwon autójáig. Beültettek, aztán a  két fiú is beszállt és elindultunk a legközelebbi kórházba.
- Mire emlékszel? - kérdezte a kormány mögül Siwon.
- Valami puffanást hallottunk, aztán lementem megnézni mi az, és egyszer csak valaki hátulról jó erősen fejbe vágott, aztán elájultam. Többre nem emlékszem.
- De vajon, honnan tudhatták meg, hogy hol vagyunk? - morfondírozott Siwon.
- Biztos követtek. Pedig annyira figyeltem. - kezeim arcomba temettem. - Az egész az én hibám.
- Dehogyis Hyukie. - próbált vigasztalni Hae. - Te mindent megtettél. Tudjuk milyen profik, bármelyikünkkel megtörténhetett volna.
- Igen, de ha jobban odafigyeltem volna.
- Hisz odafigyeltél, vigyáztál Sorára.
- Igen, túlságosan is. - hajtottam le a fejem.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Szóval...mi...tegnap este...együtt voltunk.
- Persze, hisz te vigyáztál rá. - láttam rajta, hogy nem érti a dolgot.
- Hae, Hyukie úgy érti, hogy úgy voltak együtt. - nyomta meg a megfelelő szót Siwon.
- Mi? Baszki mit mondtam neked erről Hyukie? - láttam rajta, hogy teljesen kiakadt.
- Tudom, én...
- Semmilyen kifogással ne gyere! - vágott szavamba. - Megmondtam, hogy fogd vissza magad, nem? Ő szemtanú! Tilos vele közelebbi kapcsolatba kerülnünk!
- De te is... - kezdtem bele bátortalanul.
- Mit én is? Hogy meséltem a múltamról? Hogy nem voltam olyan hűvös vele az utóbbi pár napban? De ettől még nem vesztettem el a józan ítélőképességemet!
- Haenak most igaza van. - állt Siwon is az ő pártjára.
- Sajnálom. - tudtam, hogy igazuk van. Meg kellett volna várnom míg lezárul az ügy. Az egész az én hibám. - A francba! - ütöttem bele az ülésbe.
- Csak nyugi! - csitított Siwon.
Időközben megérkeztünk a kórház elé.  A két fiú segített kiszállni a kocsiból, aztán bekísértek az épületbe. Siwon odament a recepcióhoz és jelentette a helyzetet. Azonnal bevittek egy kivizsgálóba. Az orvos megnézte a fejsérülésem, csináltak ct-t is. Szerencsére nem volt túl vészes, de pár öltéssel össze kellett varrni és kisebb agyrázkódást is szenvedtem.
- Pihennie kellene pár napot és ma éjszakára bent tartanám megfigyelés alatt - mondta az orvos Siwonnak.
- Nem kell, jól vagyok. - szóltam oda nekik.
- Egy pillanat - hajolt meg Siwon az orvos előtt majd odajött hozzám. - Hyukie, ma már úgyse tudunk mit tenni, maradj itt reggelig, holnap pedig visszamegyünk Szöulba és megnézzük mit tehetünk.
- De...
- Semmi de. - tettem vállamra kezét Donghae. - Itt maradsz és kész! Reggel jövünk.
- Renden. - adtam meg magam, nem akartam még jobban magamra haragítani Haet.
- Akkor holnap. - intett búcsút a két fiú, én pedig visszamentem a kórházi szobámban.
Miután lefeküdtem, elég hamar elaludtam, valószínűleg a nyugtató hatásától. Másnap reggel amint felébredtem, rögtön keltem is ki az ágyból, gyorsan összepakoltam és már indultam is, ahogy kiléptem az ajtón megláttam Siwont és Donghaet.
- Ti már itt is vagytok? - csodálkoztam.
- Azt hitted majd ránk kell várni, mi? - nevetett Hae.
- Tudtuk, hogy hamar kelsz majd - mosolygott Siwon.
- Gyorsan beszaladok az orvoshoz, aztán indulhatunk is.
Szerencsére hamar megkaptam a papírokat, úgyhogy negyed órával később már uton is voltunk Szöul felé. Útközben a fiúk beszámoltak, hogy elfogtak valakit, aki Heechulnak dolgozik. Nem a belső körökből való, de azért tudhat egyet s mást.
- Szóval Kyuék ezért léptek most. Félnek, hogy beszélni fog a pasas. - morfondíroztam.
- Valószínű. - bólintott Siwon.
- Vajon mi lesz a következő lépésük?
- Hamarosan kiderül.
Szöulba érkezve rögtön a kapitányságra vezetett utunk.
- Ki kéne hallgatni a tanút. - vetettem fel.
- Mi már próbáltuk, de makacsul hallgat. - vázolta a helyzetet Donghae.
- Nekem beszélni fog!
- Nem biztos Hyukie, túlságosan is fél Hechultől. - csóválta a fejét Siwon.
Csörögni kezdett a telefonom, ránéztem a kijelzőre, ismeretlen szám, vajon ki lehet  az.
- Halló, tessék! - szóltam bele a készülékbe, aztán kis híján leejtettem. - Cho Kyuhyun...te meg honnan tudod ezt a számot...igen értem...rendben...ok.
- Tényleg Kyu volt az? - kérdezte Hae miután leraktam a mobilom.
- Igen.
- Na és mit akart?
- Cserét. Az elfogott bűnözőt, Soráért cserébe.