5. fejezet

Közel két óra múlva megérkeztünk Chonjuba. Kedves kis városnak tűnt, csendes volt és nyugalmas. Siwonék nyaralója a város másik végében volt, egy kissé félreesőbb helyen. Hát ahhoz képest, hogy csak egy nyaraló volt, nem fukarkodtak az építőanyaggal az biztos. Hatalmas volt már maga a terület is, elől gyönyörű szép kerttel, hátul pedig egy hatalmas házzal. Siwon elővette a kesztyűtartóból a távirányítót, megnyomott egy gombot, mire a vaskapuk maguktól kitárultak. Hihetetlenül szép látvány tárult a szemem elé, akár mint valami mesében. A kertben rengeteg fajta virág volt, szépen ágyásokban elhelyezve, sövények borították a kert szélét és baloldalt egy kis szökőkút állt. Lehetett látni, hogy szakavatott kezek munkája ez, nyilván hivatásos kertész viseli gondját a kertnek. Siwonra pillantottam. Rejtély számomra ez az ember. Úgy tűnik gazdag családból származik, mégsem úgy tűnik mint valami vállalat örököse vagy ilyesmi lenne. Vagy talán második fiúgyermek a családban azért? De akkor is, ennyi pénzből vígan elélne egy tucat fiú is. Siwon leállította az autót, kinyitotta az ajtót, majd segített becipelni a bőröndjeimet. A ház belülről is csodaszép volt. Nagyon elegáns, mindenhol drága, antik bútorokkal, ízlésesen berendezve. Belegondolni se mertem, ha a nyaraló ilyen, milyen lehet a házuk.
- Helyezd magad kényelembe, – mosolygott rám. -  Bocs a bútorok miatt, anyu a régi dolgok megszállottja.
- Semmi gond, nagyon szépek!
-  Gyere megmutatom a szobádat.
Elindult felfelé a lépcsőn, én pedig követtem.  A lépcső tetején elfordultunk jobbra, majd benyitott a második ajtón. Mikor beléptem kissé meglepődtem. Ez a szoba nem úgy volt berendezve mint a lenti helységek. Antik cuccnak nyoma se volt. Rendes ágy szekrénnyel, szemközt a falra szerelve plazma tv, egyszerű lámpa a mennyezeten.
- Nem erre számítottál, igaz? – nevetett Siwon.
- Nem, én csak... - jöttem zavarba.
- Semmi gond, ez az én szobám, azért néz ki így. Gondoltam itt jobban éreznéd magad mint egy 18 századi múzeumban.
- Kösz Siwon! – mosolyodtam el én is.
- Lemegyek összeütök valami harapnivalót, addig nyugodtan rendezkedj be. – azzal Siwon magamra hagyott. 
Kinyitottam a bőröndöm, kipakoltam néhány szükséges holmit, aztán lementem a földszintre.
- Ne haragudj, de csak rizs volt itthon meg valami zacskós szósz - nézett rám bocsánatkérően, mikor beléptem az ebédlőbe.
- Semmi gond, jó lesz az is. Úgyse vagyok nagyon éhes. 
- Azért egyél valamit, rendben? Ha Hyukie megjön, elugrok vásárolni.
- Mikor jön? - kaptam fel a fejem nevének hallatára.
- Holnap reggel. Kétnaponként fogjuk váltani egymást. Mindig itt lesz veled valaki.
- Értem. És Kyuval kapcsolatban van már valami hír?
- Sajnos még semmi.
- Oh. - csalódott voltam.  Nem úgy tűnt, hogy egyhamar megoldódik ez az ügy.
- Ne aggódj, hamarosan elkapjuk. Most pedig gyere ülj le, és egyél! - bement a konyhába és kihozott két adag ételt.
Vacsora után elmentem fürdeni, aztán rögtön le is feküdtem, hulla fáradt voltam, és igazán kimerítő volt ez a nap.
Reggel már magasan járt a nap, mikor felébredtem. Lemásztam a földszintre, hogy egy kis kávét öntsek magamba, hátha attól magamhoz térek.
- Siwon merre vagy? - kiabáltam bele a síri csöndbe.
- Siwon nincs itt, elment vásárolni - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. Megpördültem, és igen, Hyukie állt mögöttem.
- Szia. Látom megjöttél. - konstatáltam, mintha nem lett volna elég nyilvánvaló.
- Szia.
Néma csend telepedett ránk, mindketten feszengve álltunk egymással szemben, végül Hyukie törte meg a kínos helyzetet.
- Sora, sajnálom, hogy nem mondtam meg az elején az igazat, nem akartalak becsapni vagy ilyesmi.
- Semmi baj. Felejtsük el.
- Rendben. Tudtál rendesen aludni?
- Igen, úgy aludtam, mint, akit kiütöttek.
- A tegnapi nem után ez nem csoda.
- Kyuról nincs hír?
- Még nincs, de ne aggódj megtaláljuk, nem engedem, hogy bajod essen!
Bólintottam, kívülről próbáltam nem mutatni, de belül nagyon féltem. Hyukie mégis észrevehette, mert odalépett hozzám és átkarolt. Odasimultam mellkasához és beszívtam bőre illatát. Olyan megnyugtató érzés volt a karjaiban lenni.
- Khm - hallottuk hátunk mögül, ijedten riadtunk szét. Siwon állt az ajtóban, kezében két nagy jól megpakolt szatyorral.
- Siwon...kaptál mindent? - kérdezte zavarában Hyukie.
- Igen. - nézett rá rosszallóan, majd eltűnt a konyhában, hogy kipakoljon.
 - Elmegyek átöltözni.
- Megyek segítek Siwonnak kipakolni.
Szinte egyszerre mondtuk, zavartan néztünk egymásra majd mindenki elment a maga dolgára. Mire ismét lejötte, az ebédlőasztal meg volt terítve és ínycsiklandozó illatok szállingóztak a levegőben. Leültünk és nekiálltunk megreggelizni.
- Mmmm Siwon ez mennyei. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni.
- Pedig nem is én vagyok a szakács otthon - nevetett. - Kíváncsi vagyok mit esztek majd ebédre.
- Mert? -csodálkoztam.
- Hát Hyukie nem egy főzőzseni.
- Hééé, azért valamit össze tudok majd ütni!  - vetette oda sértődötten.
- Á nem gond, majd én főzök. - mosolyogtam rá.
- Akkor én indulok is - közölte velünk Siwon reggeli után.
- Várj kikísérlek. - szólt utána Hyukie.
- Jó utat Siwon - búcsúztam el tőle.
Pár perc múlva Hyukie visszajött a házba.
- Mit szeretnél, mit csináljunk? - nézett rám várakozóan.
Mondjuk újra a karodba zárhatnál, álmodoztam, de hangosan csak ennyit kérdeztem.
- Te mit szeretnél?
- Hmm mi lenne ha csinálnánk pattogatott kukoricát és megnéznék valami jó kis filmet? Láttad Siwonnak milyen plazma tv van a szobájában?
Tipikus pasi, sóhajtottam fel.
- Rendben.
- Vagy te valami mást szeretnél?
- Nem, nem ez jó lesz.
- Akkor tiéd a kukorica én meg addig kiválasztom a filmet.
Na szép, még abba sincs beleszólásom milyen filmet nézünk meg. Kimentem a konyhába megcsinálni a kukoricát, majd mikor kész lett felballagtam a szobába. Hyukie valami akciófilmet választott ki.
- Nagyon jó film meglátod!
Leültünk az ágyra egymás mellé, hátunkat a párnáknak döntöttük, lábunkra helyeztük a kukoricát.
- Indíthatom a filmet? - kérdezte Hyukie.
- Aha. - bólintottam.
Megnyomta a távirányítón a lejátszás gombot és elkezdtük nézni a filmet. Pár perc múlva Hyukie motoszkálni kezdett. Majd arra lettem figyelmes, hogy karját vállamra helyezi és magához von.
- Nem baj ugye? - homlokomon éreztem meleg leheletét.
- De-dehogyis. - nyögtem, olyan hevesen dobogott a szívem, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről. Talán mégis egész jó lesz ez a mozizás.